Megjelent Nagy Zopán író, költő, fotóművész tollából a kiállítás megnyitón elhangzott beszéd
Intenzív / regresszív / progresszív… Közelítések-távolítások szimultánban.
Elveszett illúziók, megtalált öntudatok egy misztikus kertben (fekete keretben),
ab ovo: eleve elrendeltetve, az álomidőt fölszakítva, vakító terekbe zuhanva, ahol a befelé-látás kaleidoszkópja alkotja újra az eltévedt rengés-rezegtetés fény-kristályos, burkolt, szinte latens szimbólumait és a művészet valóságainak (leginkább megnevezhetetlen) létjogosultságát…
A vicsorgó tavasz színeket riaszt, kebelez, kibelez és elme-rengve emészt… A feldúlt elmém kertjében: kert-ész lehettem (emlékben)… Az intimitás nyitott szekrényének fokozatai levitáló alsó-ruhákkal ismerkednek a technikai teregetés határait szellőztetve… Fotogramba préselődött ingerületek ritmusa, tojásdad kapcsolódások, átvilágított sejtések…
Ön-rész, rész-vét, rész-egész szemléletek s indigó-hártyásan illékony felhő-furfangok, részeges Napfogyatkozás, részleges hasonulás, ingatag hason ülés, szembeforduló lény-torzók, meghasonult, majd újjászülető nemember-nemállat groteszkumok virágzásai, újra generált élet-motivációi! O-i-á-i-ó-i!
Tanulmány-présekbe merített, gyermeki látással átitatott, sajátos angyal-ábrázolások, stílus-montázs, pólyákba tekert visszatekintések aszfalt-rajzolat sűrítményekkel… Találkozások! Tájszélekbe nyomott sziluettek merengenek, fikció és emlék-sistergés, körülöttük az alkony élénk, expresszív nyomait teríti szét a szél… Minimalista monochróm nyomatok is közelednek a hunyorgáshoz, visszafogottságuk a nem-ábrázolás, a non picture, illetve a finom jelhagyás szenzibilis példái…